Alap de megosztó téma, hogy ha az embernek gyermeke születik, hogyan fogja ezt értékelni a már meglévő kiskedvenc. Milyen lépéseket kell tenni, és mi az amit kerülni kell vagy ajánlott. 

 

Az én esetemben egy cica gyermekünk van. Incikének hívják. 

Akkor került hozzánk amikor a saját kertes házunkba költöztünk, kb 6 hetes terhes voltam. Előtte a férjem mamája nevelte, és igen a pokol kénköves bugyrára fogok jutni ( néhányak szerint), de kijárós  kiskedvenc és nem kizárólagosan benti tartású. 

Fel sem merült a kérdés mi lesz a cicával, aki akkor még szigorúan benti macska volt. Sokkal később egy hosszú folyamat eredménye képpen lett kijárós. Természetes volt, hogy Incike van, lesz, hát velem alszik alapon.

Itt szeretném tudatosítani újra, hogy az írásom olyan mint a Biblia .... csupán iránymutatás, nàlunk így van másoknál attól lehet máshogy. Jöjjenek az elvek!

  • Első perctől én takarítottam az almot. Fel sem merült bennem egy percre sem, hogy ez gond lehet. Azután valaki mondta, hogy de. Van egy vérvizsgálat, fizetős ... TORCH  a neve, ez kiszűri ha valami gond lenne a cica miatt. Nekem nem csináltuk meg, mert első trimeszterben van jelentősége. 
  • A macska velem aludt. A pocakomon, lábamon, hátamon, fejemen, párnámon. Gyakorlatilag kidúrt az ágyból ... a gyereknek mégsem lett semmi baja. 
  • Nyilván nem szabad mindent a kisállatnak hagyni. Olyanokat amiket én normál esetben  sem engedek. Pl nem mehet az ételhez, nem nyalhatja az arcomat. 
  • Felkészíteni úgy készítettem az amúgy brutál félős kiskedvencem, hogy a baba öblítőjét használtam felmosáshoz. Bevált! Így már ismette az illatát mire hazahoztuk. Jelenleg ha sír a baba odaül az ajtóba. Mindig a lehető legközelebb igyekszik lenni hozzá. 
  • Bemutatás nállunk nem volt. Ahogy hazaértünk Inci rohant hozzám. Nagy simizés volt, meg ő panaszkodott, hogy, miért nem voltam itthon. Azt gondolom viszont, hogy mindenki ismeri a saját kedvencét. Főleg kutyánál legyen meg az oda ülök a hordozóval, ő a kisgazdid rész. Mert a kutyák érzékenyebbek, féltékenyek lehetnek, nem úgy mint a macska ... őket többnyire nem érdekli. ( Az enyémet mondjuk igen) 
  • Ne hanyagoljuk a jószágot. Ugyanúgy igyekezzünk sokat foglalkozni vele is. Persze utánna (amúgy is) alapos kézmosás! 
  • A közös séta egy jó program. Mi minden nap együtt sétálunk a kertben. Igen .... a macska követ közben. 
  • Ne hagyjuk őrizet nélkül a gyereket az állattal .... úgy kb 12 évig nagytestű kutyával, 4-5  évig a macskával, kistestű kutyával. Igen ismerjük az állatainkat, de mindig van egy rossz példa. Jobb félni, mint megijedni. Ha oda figyelsz a gyerekre abból még nem volt baj. 
  • A gyerek ne nyúzza az állatot. Gondolok itt a farok és fül húzásra, harapásra stb. Igen van, hogy a kedvenc tűri, de jobb arra nevelni, hogy szeretni kell, nem bántani. 
  • Se a gyerek ne egyen a kiskedvenc tányérjából, se fordítva. Azért van az a pont ami sok. Nekem ez pl az.

Minden esetre, szeretnék itt szót emelni. Az, hogy gyereked lesz, nem jogosít fel, hogy az állatot kidobd. Keress élhető megoldást, vagy másik otthont. De NE DOBD AZ UTCÁRA!!