Vannak napok, amelyek nem szállnak el, ezek közé tartozik az is amikor világra hoztam leányomat. Nem mondanám, hogy mindenre kristály tisztán emlékszem, pedig nem régen történt. ( Előzmények)

Amikor reggel kezdett élénkülni a környezet, jött egy kedves kishölgy, fiatalabb mint én, még az éjszakás csapathoz tartozott. Látszott rajta, hogy nagyon izgatott, az esetleges születési élmény miatt. Ránézett a gépemre, megkérdezte, hogy vagyok. Mivel fájásom nem volt, ezt látta ő is, így megengedtem magamnak egy poént, ... úgy mint aki egy kórházi ágyon töltötte az éjszakát. Össze mosolyogtunk, majd elment a dolgára. 

 

A váltással megérkezett friss dolgozók is legalább olyan kedvesek voltak, mint az éjszakai műszak. Többen arra jöttek, megnézték a gépet, nyugtázták amit láttak. 

Reggel, még az éjszakás doktornő megviszgált, hogy változott e valami, és, hogy friss infóval láthassa el a most érkezetteket. Fél nyolc körül levetek a gépről. Kaptam egy kúpot, ami valljuk be sokkal jobb mint egy beöntés. Mentem zuhanyozni, beszéltem a férjemmel. Szegényt két napon belül másodjára küldtem haza. Mivel nem apás szülés volt tervben, így nem jöhetett be. A folyosón üllni meg nem nagyon volt értelme szegénynek. Föleg, hogy még szék sincs, ahova ülhetett volna. 

Átfeküdtem, a szülőágyra. Kaptam infúziót, és találkoztam, a doktor úrral, akinél született Dorottya. Feltette, közel ugyan azokat a kérdéseket, amit az éjszaka már megválaszoltam, itt kérdezték meg, hogy mi lesz a neve.  Megvizsgált, fájásaim még mindig nem voltak.A szülésznőm, és egy segítő is jelen voltak, a segítő szülésznőnek készül. Mind a ketten nagyon kedvesek, és segítőkészek voltak. 

Kilenc óra előtt egy kicsivel, besétált egy másik kismama. Nagy terhe volt már neki is, közel 5 perces fájásokkal érkezett. Végig hallgattam, ahogyan megszületett a gyermeke .... egyszerűen katartikus élmény volt. Én elsírtam magam amikor a baba felsírt. Nem voltam sírós várandós, és később sem sírtam. De ez olyan pillanat volt, amikor kijött belőllem egy feszültség. 

Ezután jött a szülésznő, bekötötte az oxitocint, úgy 10 körül ... mondta, hogy akkor, most bepörgetjük kicsit a dolgokat. Meg is érkeztek a fájások szépen, előbb 20 percenként, itt volt egyedül egy kis pánik érzésem. Egyedül hagytak, viszonylag hosszú időre, legalábbis nekem hosszúnak tűnt. Egyszer éreztem is a feszítő érzést, mintha tolófájás lenne. Szólongattam valakit, jött is a szülésznő. Megnézte a méhszájat, nyílik, de nem elég jó még. Emelt az oxin. 

Jöttek is szépen, a fájások, egyből 5 percenként. Intenzív volt, mivel nem aludtam, így eddigre teljesen kivolt a testem. Két fájás között szundikáltam, majd rendszerint arra keltem, hogy húz a fájdalom. Itt megint volt egy magányos időszak, de már nem volt pánik érzetem, tudtam, hogy mindjárt vége. Jött is a szülésznő, 11 körül, megnézett. Konstatálta, hogy szépen tűröm a fájást, itt már nem volt kedvem viccelni, de a férjem nem nagyon bírja a hangoskodást, és ő viccelt mikor elmeséltem, hogy persze mert itthon se kiabálhatsz, megszoktad. 

Jött a szülésznő, megnézett, nem elég jó a méhszáj. Fel kéne állni. Ezt örömmel vettem, mindenem is el volt gémberedve. Még pisiltem is. Még branült is igazítottunk, számomra megint sarkallatos pillanatként. Még meg is mosojogtuk, hogy igen ennyitől is hidegrázásom van. Mosdó után, jelezte a szülésznő, meg kéne próbálni az ágy melett állni egy kicsit .... hjahj-hjahj ... szerintem meg lehet nem kéne. Nézett is furán, hogy miért. Mondtam, hogy azért, mert itt szerintem nyomni kéne. 

Vissza mászás az ágyra. Igazam volt részben, de a méhszálynak még kell egy kicsi. A következő fájásnál, el is simította szépen a baba feje mentén. Na ez elég intenzív volt, az biztos. Itt kezdődött a kitolás szakasza. Nyomtam kétszer, elvileg nagyon jól. Aztán még szóltak is, hogy ne nyomjak, akkor volt gátmetszés, majd még egy nyomás .... és Dorottya világra jött, 12 óra 10 perc. Az első kérdésem az volt egészséges-e, megnyugtattak, hogy igen. Ezután kérdeztem meg csak, hogy amúgy mi a neme, ekkor döbbenten kérdezték, hogy nem tudom? .... én pedig mondtam, hogy nem akartuk tudni. 

A mellkhasomra tették, és megszűnt körülöttem minden. Tiszta apa vagy, szólt hozzá az első mondatom. Majd, jött a boldogságos többi is, hogy mennyire örülök a találkozásnak. Volt lepény kitolás, ami nekem egy szorulásos ürítéshez volt hasonlítható érzés. aztán varrás ... de nem számított, csak ő.