Ez egy szintén olyan témakör, ami biztos, hogy mindenkinél feljön szóba. Kell-e, vagy ti fogtok-e orvost fogadni. 

Én nem tartottam ennél a várandóságomnál fontosnak azt, hogy legyen magán orvosom. Nézzük milyen volt. 

A várandósságom, gyakorlatilag az első pillanattól kezdve probléma mentesen zajlott le. Én azt hittem, hogy maga a teherbe esés hosszú időt vett igénybe, de amikor bele gondoltam, hogy fél év telt el, mások pedig hosszú évekig próbálkoznak, rájöttem, hogy nagyon is szerencsések voltunk. 

Az első trimeszrerben sokat voltam rosszul, mint aki másnapos. De egyszer sem adtam ki magamból a napi menüt. Kétség nem férhet hozzá, hogy szerencsés vagyok. 6 kilót híztam összesen. A cukrom tankönyvbe illő volt.

A várandós gondozások alkalmával, mindig ugyanaz az orvos vizsgált. Így lényegében ő kísérte végig a terhességem. Bár nem tudom, ez nagyobb városokban eltér-e. Az itteni nőgyógyász egy idős úr. Ennek én azért örültem, mert a tapasztalata már nagyon régen megvan. Minden alkalommal megfelelően tájékoztatott, sőt, mi nem szerettük volna tudni a gyermek nemét, a barátaink, néhány rokonunk viszont nagyon. A doktor, volt olyan kedves, és beleírta borítékba, hogy fiú lesz vagy leány. 

Egyszóval, elégedett voltam, vagyok teljes mértékben. Azután elérkezett a szülés napja. Nállam a magzatvíz folyt el, egy szép péntek estén, és szombaton délben született Dorottya, hüvelyi úton. 

A doktor nő, aki az éjszakás ügyeletes volt, nagyon kedvesen fogadott, minden felmerülő kérdésemre választ adott, megnyugtatott, megvizsgált és tájékoztatott. Reggel jött, és kezdődött előről. És még mindig mosolygott.   

A váltás egy fiatal doktor úr személyében érkezett. Akkor már selyteni lehetett, nálla fogok szűlni. Ennek, meg azért örültem, mert fiatal lévén, tudja a modern eljárásokat. Ő is nagyon kedves volt, és nem csak velem, hanem az időközben befutó, másik kismamával is. Kérdezett, nyugtatott, mondjuk én nem voltam olyan feszült mint első gyereknél szokás, én már 4 éve készültem erre a napra. 

Jött a szülésznő, aki szintén kifogásolhatatlanul bánt velem. Ennél emberségesebb eljárást, én nem is tudnék elképzelni sem. Erről lesz poszt, hogy milyen volt a szülőszoba. 

Mindenki maga dönt ebben a kérdésben. Ha a várandósságom nem így zajlott volna. Lett volna bármi gond, cukor probléma, iker terhesség, rossz pozíció, bármi ... igen akkor valószínűleg fogadtam volna orvost. De tudjátok, nem bánom, hogy nem tettem. Ugyanis nagy hitem tért vissza abban, hogy, igenis jó emberek dolgoznak a kórházakban, akik szívvel lélekkel teljesítik a mindennapi rutinjukat. Bántak velem olyan jól, az én érzésem szerint, mintha fogadott, más szóval fizetett szolgáltatás lett volna. Vannak rém történetek mindkét vonalon, de vannak az ilyen sikersztorik is. Csak ezt akartam elmondani.